„Mi ez a sok papír?” – kérdezem Mesit, miközben a Margitsziget zöld pázsitját apránként kezdi beborítani a telefirkált fecnirengeteg.
„Gyermekálmok.”
Sin Olivér (1foto.hu)
Mesivel még mindig a szabadtéri irodánkban vagyunk ,a melegben kezd ropogósra sülni a fejem, de engem most jobban érdekel a fűre borított gyerekmisztika.
„Több osztállyal is dolgoztam már a MUS-E programban” – mondja Mesi, miközben lopva leolvasom az egyik papirosról a „többször legyek őszinte” kívánságot. „A Yehudi Menuhin által létrehozott program hátrányos helyzetű, alsó tagozatos gyerekeket céloz meg és a művészet erejének segítségével igyekszik elérni azt, hogy ezek a gyerkőcök lelkileg és szellemileg is egészségesebbek legyenek. Különlegessége még a programnak, hogy a foglalkozásokat iskolai tanóra keretén belül tartjuk, tehát órarendbe vannak beágyazva.”
Az Átváltozás legelső szereplői Mesi harmadikba lépő osztálya, akikkel a változás témáját boncolgatták mindenféle szempontból.
Sin Olivér (1foto.hu)
„Hozattam velük kicsi kori fotókat, majd összehasonlításképp mindenki az arca mellé tette ezeket a képeket, így kívülről az osztálytársak is láthatták egymáson az idő múlását. Beszélgettünk olyan kedvenc ennivalókról vagy játékokról, amiket régen szerettek és most nem, vagy épp fordítva. Vittem be régi és új könyveket is, megnéztük melyiknek van szaga, milyen tapintása, mi a különbség múlt és jelen között. Aztán elkezdtem velük játékosan beszélgetni arról, mit szeretnének, hogy mi változzon meg a környezetükben, a világban, a családjukban és magukban. Ezeket úgy „adták át” nekem, hogy leültem egy fotelbe, odajöttek hozzám, majd belesúgták a fülembe a kis titkaikat. Leírtam a vágyaikat, és ezekből kiindulva születik a dalszöveg. A döntés fontosságáról is sokat beszélgettünk, e köré is épültek a játékok is, hiszen a változáshoz sokszor elengedhetetlen a döntéshozatal. Hála Istennek nagyon élvezték ezt a sok órát magába foglaló alkotási folyamatot!”
A papirosokból nemcsak kívánságok, de sorsok is kirajzolódnak és egészen szíven üti az embert, milyen dolgokra vágyik egy nehéz körülmények között élő kisgyerek. Itt nem nyüzsögnek a „végtelen csokit és játékot” típusú óhajok, ellenben sok a családi kapcsolatokra fókuszáló kérés: „kis testvért szeretnék”, ahogy előfordul az is, hogy a gyerekek egymásnak kívánnak dolgokat: jöjjön vissza az apukája és soha ne menjen el”.
„Az ének eleje egy indiai altatódallal indul. A történetben a gyermek egy nehéz nap után, nehéz szívvel lefekszik, majd álomba szenderül, ahol mindenféle csoda történik vele és a dal végére hőssé válik.” – meséli Mesi, majd előkerül a bağlama és már énekli is nekem a gyermekálmokból szőtt dallamot.
Sin Olivér (1foto.hu)
Hallgatom a zenét és közben olvasom a kívánságokat. Elmélázom.
Csak remélni tudom, hogy Mesi apró múzsáira szintén olyan hős sors vár, mint az ének főszereplőjére.
Kép: Filep Krisztina Mandula (MUS-E Magyarország koordinátora)